Szinte már közhely, hogy Magyarország – a fociszakértők mellett – az egymillió coach országa. Épp a minap hallgattam egy – egyébként nagyon érdekes és értékes – podcast adást, amelyben a műsorvezető az önjelölt guruk és megmondóemberek szintjére helyezte a coachingot. A szövegkörnyezet valahogy így hangzott: „elment egy coachhoz ahelyett, hogy valóban az önismeret felé fordult volna, dolgozni kezdett volna magán, és elkezdett volna járni ezen a hosszú úton”. Kis keserűséggel mosolyogtam rajta, hiszen – ha jó a választott szakember, és megvan a megfelelő összhang coach és kliense között – aki coachhoz fordul, az éppen a felsorolt dolgokat teszi.
Hasonlóan degradáló véleményeket hallani, olvasni a különböző közösségi vagy véleménykérő oldalakon. Szemfényvesztés, nem oldják meg a problémáidat, kamu az egész… Mindig szíven üt, amikor ehhez hasonló véleményeket olvasok, hiszen mélyen hiszek a szakmámban és a coaching pozitív hatásaiban. Azt is be kell azonban ismerni, hogy sokan vannak, akiknek ezeket a véleményeket „köszönhetjük”.
A coachképző iskolák statisztikái szerint ma a végzett hallgatók 10-12%-a kezd bele ebbe a szakmába. Ez egyáltalán nem baj, és nem jelenti azt, hogy a többség feleslegesen végezte el a képzést. Sokan vannak, akik a saját önismereti munkájukba építik be a tanultakat, hiszen egy jó coach képzés felfogható egy intenzív, alapos több hetes csoportos önismereti tanfolyamként is. Mások folytatják az eddigi munkájukat, és ott alkalmazzák sz új készségeket, információkat. Kikről lehet szó? A paletta széles: vezetők, humán erőforrással foglalkozó szakemberek, edzők, pedagógusok, fodrászok, egészségügyi dolgozók – tulajdonképpen bárki, aki emberekkel foglalkozik, profitálhat a coach képzésből.
Akkor ki a coach?
Abból a 10-12 százaléknyi végzett coachból, aki azért vág bele a tanulásba, mert hivatásként tekint a coachingra, és szeretne ezzel foglalkozni, még nem lesz szakember abban a pillanatban, ahogy a tanúsítványán megszárad a tinta. Mire van még szüksége ez után?
Elsősorban gyakorlásra. Már a képzés során is rengeteg gyakorlati lehetőséget kínálunk: egymással és külső kliensekkel is szereznek tapasztalatot a hallgatók. Mindenkinek javasoljuk, hogy kezdjenek el coacholni a családban, a baráti társaságban gyakorlásként, jelentkezzenek önkéntesnek szervezetekhez, folyamatosan keressék a lehetőségeket. Emellett elengedhetetlen a további tanulás: a segítő szakmák élethosszig tartó elköteleződést jelentenek. A legtöbb coach folyamatosan újabb és újabb tanulási folyamatokba vág bele a pár napos tréningektől a több éves, akár diplomát adó képzésekig, és a tanultakat be is építi a munkájába. Emellett olvas, videókat néz, hanganyagokat hallgat, új technikákkal és gyakorlatokkal ismerkedik, hogy egyre jobban tudja kiszolgálni az ügyfeleit.
Mitől lesz még coach az, aki elvégzett egy képzést? Attól, hogy folyamatosan dolgozik a saját önismeretén: csoportba vagy szakemberhez jár, részt vesz terápiás vagy önismereti alkalmakon, workshopokon. Figyel magára és a saját elakadásaira, és ha ilyet észlel, akkor nem restell segítséget kérni a feldolgozáshoz.
A negyedik fontos összetevő pedig a mentorálás. Nemcsak kezdő coachként – időről időre a profik is megkeresnek náluk tapasztaltabbakat, vagy adott területen nagyobb tudással rendelkező szakembereket. Névtelenség és titoktartás mellett átbeszélik az aktuális eseteiket, inspirációt vagy konkrét tudást kapnak, új lendülettel folytathatják tovább a következő alkalomtól.
Ha mindenki olyan coachcsal találkozna, aki ezt a négy összetevőt rendszeresen beilleszti a munkájába, sokkal kevesebb lenne a címben foglalt vélemény a coachinggal kapcsolatban.
Mi is a coaching valójában?
A coaching olyan segítő beszélgetéssorozat, amely az ügyfél erősségeire és képességeire fókuszál. Aki coachhoz fordul, annak jellemzően van egy konkrét problémája, ami feszíti, nem hagyja nyugodni, de úgy érzi, egyedül nem boldogul vele. A coach segítő kísérőként áll mellette, és abban támogatja, hogy odafigyelve az ügyfelére segítse őt a változás felé kérdéseivel, értő hallgatásával, figyelmével. A cél nem a múltban való vájkálás: a coachingban a jelenben dolgozunk és a jövő felé tartunk, itt és most szeretnénk változást elérni. Ez egy rövid, gyakorlatias folyamat, amelyben jellemzően 5-7 alkalom során megfogalmazódik a konkrét cél, és el is indul a kliens a változás útján.
Honnan tudom, hogy jó szakemberhez fordultam?
Mielőtt választasz, nézz körül alaposan. A legtöbb coach honlapján vagy közösségimédia-oldalain megtalálod, hogy hol végzett, milyen tapasztalatai vannak – ha még kezdő, azt is hitelesen képviseli feléd. Választhatsz egy rövid, ingyenes első beszélgetést, ahol eldöntheted, szimpatikus-e az illető. Ha elég információt összegyűjtöttél, bátran hallgass a megérzéseidre – ezek így együtt már várhatóan elegendőek ahhoz, hogy ne legyen baromság a coaching.
